5 ok, amiért ne vegyünk gagyit

Előrebocsátom: nem vagyok sznob. Csak nem szeretem az ipari hulladék előállítást támogatni azzal, hogy olyan termékeket vásárolok, aminél már a kasszánál pontosan tudom hogy nem fogom szívesen használni. Mert a végső értelme minden műszaki eszköz (de akár globálisan gondolkodva a ház, az autó…) vásárlásának a célja az, hogy javítsa a velük élők és a saját életminőségünket.* Egy laggoló, állandóan lemerülő tablet amire egy időjárás-applikáción kívül már csak 15 email fér el, nem felel meg ennek az elvárásnak. Sőt, legszívesebben már az első nap estéjén kidobnánk az ablakon – ha nem szégyellnénk magunk előtt is a rossz döntést. Milyen lenne annak az optikája, ha eldobnánk a gagyit, és vennénk egy normálisat? Nem tesszük. Helyette majd az egeret idegesen rángatva próbáljuk életre kelteni az akciós laptopot, közben szidjuk a kormányt, a laptop gyártóját, és a sok hülye mérnököt akik nem tudták hogy 250 Euróból akarunk csúcs-laptopot venni. Jobban járunk, ha elsőre normális számítógépet veszünk, nem?

Így karácsony előtt különösen időszerű a téma, mert tele van minden a

  • “Hogyan vegyünk olcsón minőséget?” (A helyes válasz: sehogy. A jó nem olcsó, az olcsó nem jó.)
  • “Az olcsó termékek is ugyanolyan jók mint a drágák!” (Egy frászt. Legfeljebb az elvárásainkból adtunk lejjebb látva a minőségi termék árát.)
  • “Ne költs sokat kütyükre, úgyis a kukában végzik.” (Bullshit. A minőségi termék árát már rég elfelejtettük, amikor még mindig örömmel használjuk. Vagyis valóban a kukában végzik, csak nem mindegy mikor.)

cikkekkel. Jusson eszetekbe az alábbi öt pont, amikor műszaki cikket vásároltok:

  1. Ha ajándékot vásárolunk akkor az ökölszabály: amit nem vennétek meg magatoknak, ne vegyétek meg másnak sem. Lehet hogy az ajándékozás pillanatában az öröm és az átszellemültség elfedi a rideg valóságot, de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Ne bízzunk abban sem, hogy az ajándékozott úgysem ért hozzá: látva a küzdelmes használatot, előbb utóbb mindenki felfedezi a minőség hiányát.  Tehát az első ok: öröm helyett kellemetlen perceket okozunk vele. Az is lehet, hogy az ajándékozott pont vágyott volna egy ilyen termékre – csak épp nem gagyira. Ennek a  folyománya: az ajándékozott megelégelve a küzdelmet vásárol majd egy “normálisat” pár hónap elteltével. (Ha családtagod vagy barátod, akkor még kényelmetlenül is fogja érezni magát emiatt.)
  2. Ha magunknak vásárolunk gagyit: nagyon rossz befektetés. Valójában műszaki cuccot venni (magánemberként) a lehető legrosszabb befektetés a világon. Még az autónál is rosszabb. Tehát választhatunk a rossz és a nagyon rossz között. Amikor meg akarunk majd válni tőle (mert eljő a pillanat!) akkor bosszantóan értéktelennek tűnik majd. Ne áltassuk magunkat azzal a vásárláskor, hogy “nem eladni veszem”. Persze hogy nem. (Kivéve ha kereskedő vagy, de az más tészta.) De nyilván azt sem akarod, hogy együtt temessenek el vele, mint indiánt a lovával ugye? Tehát előbb-utóbb meg akarsz majd válni tőle. Akkor majd nem lesz mindegy, hogy milyen gyorsan és mennyiért viszik el. (Van egy jó ötletem erre: ajándékozd el a használatra alkalmatlan, elhamarkodott vásárlásból maradt műszaki cuccaidat karácsonykor…! Csak vicceltem, eszedbe ne jusson!)
  3. Engem az átgondolatlanul tervezett és épphogy működő cuccok bosszantanak. Téged nem? A gagyi termék használata csak annak a használónak okozhat örömöt, aki még nem használt normális cuccot. (A vásárlás pedig az csak az eladónak.) Aki igen, azt frusztrálni fogja, sőt idegesíti. A jobb terméknek “mindene jobb”. Jobb érzés kézbe fogni, jobb érzés leülni elé és dolgozni vele, vagy blogot írni rajta… 😉 Ezen felül az elvárásaink az évek múltával fokozódnak. Egy jobb termékkel évek múlva is elégedett leszel.
  4. Na most figyelj: nem mindig olcsóbb az, amiért kevesebb pénzt kell adni. Hagyok időt, hogy átgondold… 🙂 Képzeld el, hogy veszel valahol egy gagyi cuccot, ami halálra idegesít. Annyira utálod majd, hogy egy verőfényes kedd reggel belehelyezed óvatosan a kukába. 😉 Elmégy, veszel egy másikat. Na, épp a kettő árából vehettél volna egy normálisat is. Az én legdrágább cipőn egy (ismert sportruházatot kínáló üzéletben vásárolt) vitorlás cipő volt bruttó nyolcezerért. Azért ez a legdrágább, mert egy napig sem bírtam használni, olyan kényelmes volt a viselete. Csúnya válás lett a vége. Verzusz van olyan, amit 5 éve használok, igaz ennek az ötszörösébe kerül. Tehát a szumma: 8.000 / nap, vagy 8.000 / év.
  5. Kompatibilitási, biztonsági és támogatási problémák. Az olcsó cikkek esetében nincs pénz megfelelő tervezésre, tesztelésre vagy támogatási lánc megteremtésére. Vagy az elején még talán volt, de elfogyott mert az olcsó termék árából nem érte meg. Először a támogatás szűnik meg, majd a frissítés, később az alkatrész-ellátás. Az olcsó termék mindene olcsó: a tervezése, a kivitelezése, az értékesítés módja és a post-sales támogatása is. Persze, attól hogy sokba kerül még lehetnek benne tervezési hibák és a tesztelés is hiányozhat (lásd: prémium autómárkák meghibásodási rátája), valamint a magasabb profit érdekében elhagyhatók a megszokott támogatási kiadások is (lásd: Microsoft), de a gondolat esszenciája hogy véleményem szerint erre sokkal nagyobb esély van egy olcsó terméknél, mint egy drágánál.

Az áruházak polcain mindig szebb a termék, mint otthon az íróasztalon kibontva. A lelkünkből fakadó érzés, hogy szívesebben vásárolunk ott, ahol sok ember vásárol és abból, amiből sok van a polcon. Gyarló az ember. Azt hisszük, hogy ha sokan veszik (vagy legalábbis sok van belőle kitéve), akkor az biztos nagyon jó. Egyek akarunk lenni a közösségből, akik tulajdonolnak egy OLYAT. Vagy talán mindenki abban bízik, hogy a többiek körültekintően döntöttek?

Bár manapság nem rendi, de van még valami ami menőöv lehet: ha nem ajándékba veszitek és kevesebbet szántok rá annál, mint amennyibe egy minőségi termék kerül, esetleg fontoljátok meg egy használt, jó állapotú (fiatal, papírokkal rendelkező) termék vásárlását. Itt a kezdeti értékvesztés legalább nem a ti pénztárcátokat húzza (lásd: 2. pont: nagyon rossz befektetés!). Sokkal elégedettebbek lesztek egy 1 éves használ minőségi cuccal, mint egy vadonatúj gagyival.

A lényeg a lényeg, hogy szerintem minden műszaki terméknél (lehet ez másra is igaz) van egy “ENV” ár, azaz Ennyiért Normálisat Vehetsz. Egy (új ) autó esetében ez valahol 4-5 mFt körül van, egy telefon, tablet és televíziók esetében 50-100eFt között. Ettől persze vehetünk jobbat (drágábbat ha úgy tetszik), de olcsóbbat nem érdemes. Hiába estek az utóbbi 10-15 évben a műszaki termékek árai drasztikusan, a minőségi termékekért ahogyan régen is, most is zsebbe kell nyúlni. (Pl. egy normálisnak mondható bicikli ára 30 évvel ezelőtt is egy fizetés volt, ma is az. Csak a számok változtak.)

Ne értsetek félre, nem azt akarom javasolni, hogy két kézzel szórjátok a pénzt. Mielőtt bármit vásárolnátok, alaposan gondoljátok át hogy valóban szükség van-e rá, tudtok-e élni nélküle. De ha már vásárlásra szánjátok el magatokat, akkor minőséget vegyetek ne szemetet!

* Az egész cikk a magányszemélyként történő vásárlásról szól. Ha a vállalkozásunkba vásárolunk termelő eszközt, egészen más megfontolásokat kell alkalmaznunk. Egy vállalkozásba gagyi termelőeszközöket venni szerintem egyenlő egy nagyon elegáns és drága céggyilkossággal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.