Vállalkozás eladó! De hogyan?

A magyar(országi) családi / kisvállalkozások utódlási gondjairól már nagyon sok helyen sok mindent írtak.

A családi vállalkozás szerte a világon domináns vállalkozási forma, becslések szerint a cégek 65-80%-át családok birtokolják vagy menedzselik. Az egyik probléma (ha nem is a legsürgősebb, de ha nem kezelik hosszútávon végzetes) a családi vállalkozások esetében az utódlás problémája. A kilencvenes éve elején alapított családi vállalkozásokat (ha eddig nem nőtték ki magukat középvállalkozássá) lassan át kellene adni valakinek. De kinek? Sem a vállalkozás (szervezetileg) nincs erre felkészülve, sem a tulajdonosa (lelkileg). Sokszor nem is igazán vállalkozásként kezeli a tulajdonosa, sokkal inkább “családtag”, vagy házi kedvenc. Nem lehet megmondani, hogy hol végződik a tulajdonos magélete és hol kezdődik a munka. A munka iránti szeretetet és elkötelezettséget a családon belüli lojalitás is előmozdítja, bár a családi üzletek működésben tapasztalható informális működés sok esetben a szakmaiság rovására megy, és akadálya mind a humán, mind a szakmai innovációnak. Emiatt a családi vállalkozások nem professzionálisak, nem hatékonyak és sokszor a működésük teljességgel szembemegy  a közgazdasági alapelvekkel. Ennek ellenére a legtöbb esetben (“kicsit zöld, kicsit savanyú, de a mienk”) mégis jól működnek. Mindaddig megy ez így, amíg a vállalkozás eladósorba kerül.

De mi történik, ha valakinek át kell adni a gyeplőt?

Ki lehet a “méltó” vezető ahhoz, hogy a 30 éve nevelgetett, dédelgetett cége(cské)t megfelelő módon tovább vigye, ha a közvetlen leszármazottak nem kívánják tovább vinni a családi üzletet? (Esetleg nincsenek leszármazottak.) Minden vállalkozás életében eljön a pillanat, amikor tulajdonost, vezetőt kell váltani. Hogyan lehet tehát megtalálni a megfelelő embert? Egyáltalán milyen szempontok alapján keressünk?

Több jelölt, jobb döntés.

Azt leszögezhetjük, hogy több jelentkezőből jobb döntést hozhatunk. mert egy kisvállalkozás illetve családi vállalkozás (én nem mosnám össze a kettőt) esetében nem csak az számít, hogy kifizesse a vételárat. A régi tulajdonosnak látnia kell a vállalkozás jövőjét az új tulajdonos személyében, ezért pénzügyi befektető szóba sem jöhet. Szakmai befektető is csak igen kemény kritériumok mentén. Családi-baráti körben nem nagyon lelhetünk ilyenre. (Jómagam nem is ajánlom a családi-baráti körben az eladást. Vegyünk egy mély levegőt, és higgyük el, hogy van még a bolygón olyan, aki képes megfelelő szakmaisággal tovább vinni a céget.) A javaslatom tehát az, hogy ha megszületett az elhatározás a vállalkozás eladásáról, akkor minél előbb tegyük meg a megfelelő lépéseket. Érdemes átgondolni a vételárat és azt, hogy miképp határolhatjuk el a vállalkozást a magánélettől (és a magánvagyontól). A cég eladását a legtöbb esetben  néhány hónapos előkészület előzi meg.

A szempontok, amiket mindenképp érdemes átgondolni eladás előtt:

  1. Az egész céget el akarjuk adni, vagy megtartunk egy (kisebb-nagyobb) tulajdonrészt belőle?
  2. Mi lehet az eladási érték? Egyben akarjuk megkapni a vételárat, vagy elképzelhető valamiféle több etapos megállapodás?
  3. Mi tartozik a vállalkozás tulajdonába? Egy több tíz éves összefonódás után ez – az egyébként triviális – kérdés nem is olyan egyszerű.
  4. Akarunk-e valamiféle jövedelmet az eladás után a cégből? Jellemző gyakorlat, hogy a volt cégvezető/tulajdonos még egy-két évig tanácsadóként (és a személyes kapcsolatai által) segíti a volt vállalkozást. Ez win-win üzlet, segít megválni a cégtől, és az új tulajdonos sem esik a mély vízbe teljesen.

Ok, megvan az elhatározás. Tudjuk mit akarunk eladni, azt is, hogy kb. mennyiért. Hogyan tovább?

A közepes és nagyobb vállalkozásokat nem szokták nyilvános hirdetés útján értékesíteni, abban a szektorban erre specializált cégek, ügyvédi irodák segítenek a háttérben vevőt keresni. A családi- és kisvállalkozásoknál ennél egyszerűbb a helyzet, mert sem a vételár, sem az ügylet nem kíván különleges bánásmódot. Ha tehát jelentkezik egy vevő, beszélgessünk vele egy kicsit, faggassuk ki, hogy mik a tervei. Gyakori, hogy a vevő valójában nem is a céget akarja megvenni, csak “piacot” venne. Ilyenkor a vevő már rendelkezik a szektorban valamilyen érdekeltséggel, és a vásárlással csak a megvásárolt cég vagyonát, erőforrásait és ügyfeleit szeretné megvásárolni a vevő. Persze ez sem baj feltétlenül, át kell gondolni, hogy mennyire fontos nekünk hogy a cég megmaradjon. (Valójában ha megvásárolta, sok mindent nem is tehetünk az ilyenforma beolvasztás ellen.) A vevő szempontjából (ha már jelen van a piacon egy másik céggel) eléggé logikus a lépés, hiszen két azonos tevékenységű céget felesleges fenntartania, ráadásul ezzel e megoldással biztosan nem örököl meg semmilyen szállítói tartozást.

Javaslom, hogy az eladó céget, vállalkozást, vagy eladó üzletet érdemes feltenni az Assisto.hu portálra. Ingyenes, tematikus oldal ahol a befektetők keresni tudnak több szempont alapján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.